Budapest - így múlik el a világ dicsősége

Budapest érdekes módon fekete lyukká vált az országban: minden ide vonzódik, hajlik, megkerülhetetlen és aki ittragad az nehezen szabadul ki. Már nem azért mert annyival szebb vagy jobb, mint bármelyik más magyar város, hanem mert vagy sztrájk, vagy dugók vagy a kettő együtt bénítja rendszeresen.

Mivel az utóbbi időben leginkább a közlekedés vált Budapest érzékeny pontjává így a blog szellemiségének megfelelően több problémát fel fogok vetni és megoldást kínálni rájuk. Kezdjük az aktuális eseményekkel:

Sztrájk

Mikor a BKV, mikor Gaskó, mikor ki gondol egyet és sztrájkba kezd: ezzel nem is lenne gond, ha ez nem csak két végletben történne:

1. Emberbaráti sztrájk: elmenni kormányépületek elé tüntetni, petíciók, követelések beadása, nyilatkozatcsaták. Ezzel csak egy gond van: az állami szféra ezt úgy lepattintja, hogy még kettőt bele is rúg a sztrájkolóba ("Tüntessenek csak, majd megunják és hazamennek"), mert azon kívül hogy a hámozott lufit megkapják a sztrájkolók még a kormány által befolyásolt média bohócot is csinál belőlük. (Az már egy másik dolog, hogy a TV-ből kultúrálódott nézők ezt bólogató Jánosként elfogadják és arra rázzák az öklüket, akire a TV mondja, mert igenis mondja) Ennek tényleg az a vége, hogy vagy hazamennek és nem lesz semmi, vagy jogi úton pár emberöltőnyi alatt a bíróság a felejtés homályába taszítja az ügyet.

2. Agresszív sztrájk: minden megáll (vagyis csak majdnem minden, mert mindig vannak, akiket nem hatnak meg a sztrájkokok és inkább dolgozni szeretne), és bár ekkor is a vezetőség lejárató kampánnyal nyomul a médiában, ettől függetlenül a súlyos kieséseknek köszöhetően kézzelfogható eredmények történnek, vagyis lehet, hogy a végén a dolgozó lesz az utolsó paraszt a média és a bólogató Jánosok szerint, de legalább részben vagy egészben megkapta azt amiért sztrájkolt.

Van-e kiút?

Természetesen létezik, de ehhez mindhárom oldalon változásnak kellene történnie (mert három oldal van: a sztrájkolók, a munkaadóik és a többé-kevésbé szenvedő igénybevevők). A vezetés részéről (figyelem lehetetlen feltétel következik!) az kellene, hogy korrekt ajánlatokkal és becsülettel fogadják és kezeljék a követeléseket, elsősorban a szakszervezetekkel rendezni a dolgokat és nem hátulróltámadós médiafogásokkal megindokolni, hogy nekik miért jár többmillás prémium, miközben a többinek alanyi joga hallgatni.

A sztrájkolóknak és szakszervezeteiknek is elsősorban az kellene, hogy céljuk legyen, hogy az asztaloknál dőljenek el a kérdések és a sajtóban többször szerepelve a sikeres (!!!!!) megállapodásokról is beszéljenek, mert nem rosszpont, hogyha a szakszervezet és a munkaadó együtt tud működni, valamint az embereknek is egy jóérzetet ad, hogyha a szakszervezeteket nem csak a sztrájkokhoz és a kellemetlenségekhez köthetik. Ha már elkerülhetetlen a sztrájk, akkor pedig ne azonnal azzal kezdődjön el, hogy minden (vagy majd minden) megáll, hanem a járatok először hétvégi menetrend szerint közlekedjenek és az érintett dolgozók plakátokkal, transzparensekkel hívják fel a figyelmet arra, amiért tüntetnek, így nem lehetetlenül el az igénybevevő és van ember arra, hogy a felhasználókat is megszólítsák. Ha nagyon elmérgesedik a helyzet, arra előre készülni kell és a kevésbé puskaporos időben meg kell határozni mi is az alapvető szolgáltatás ilyen esetekben. Én pl. javasolnám, hogy az ilyenkor kialakuló dugók miatt a vaskerekesek járjanak menetrend szerint, ahová viszont csak busz visz el, ott hétvégi menetrend szerint csak hordjanak rá a villamoshálózatra, így nincs elérhetetlenné váló hely, az emberek nem menekülnek autóba, ellenben több embernek is lehetősége van arra, hogy a felhasználókhoz szóljon, télvíz idején akár kesztyűt, sapkát vagy meleg teát is lehet osztani a várakozóknak - csak a lakosság maga mellé állításával tudja egy szervezet az állami/önkormányzati vagy magán nagyvállaltok vezetését igazán hatásosan legyőzni.

Végül itt vagyunk mi lakosság: egyrészt ilyenkor szolidárisnak kell lennünk addig, amíg láthatóan a mi érdekünket szolgálja a sztrájk (én pl. vittem franciakrémest a tököli állomásra, amikor a paraméterkönyv lehetetlen menetrendi ajánlata ellen tüntettek a HÉV dolgozói), tehát tudnunk kellene miről is szól egy ilyen munkabeszüntetés/korlátozás, nem csak a médiából figyelni, hogy mit akarnak lenyomni a torkunkon. Ellenben ha agyatlan mértékben történik a sztrájk, vagy abszolút értelmetlen követeléseket fogalmaznak meg, akkor bizony a lakosság lépjen fel közös erővel a sztrájkolók ellen (érdekérvényesítés - pl. munkába járni mindenkinek létszükséglet, nem hobbi, így az alapvető szolgáltatást ki kell harcolni), persze ehhez az kell, hogy tudjuk mire van az egész, valamint békeidőben a lakosságnak kardoskodnia kellene olyan szankciókért, amellyel egy önkormányzat vagy lakóközösség is élhet akkor, hogyha őt egy sztrájk ellehetetleníti (a posta is kellemetlen, tegyük fel nem érkeznek meg a tanulmányhoz szükséges jelentkezési lapok, vagy hivatalos iratok, stb...). Ami egyelőre hiányos a szemléletekben: csak a tűzoltáskor foglalkoznak a tűzzel, amikor nincs, akkor senkit sem érdekel, pedig pont akkor lehet a legjobban megelőzni, hogy pusztítson a tűzvész...

Közlekedési morál

Szokás mondani, hogy a költségvetéssel az a gond, hogy van pénz, csak rossz helyre folyik el. Ez érvényes a közlekedési morálra. Gyakorlatilag Budapesten (tapasztalatból mondom) a közlekedési brutalitás és kivagyiság honosodott meg, 20 millió felett nem kell indexelni és az elakadásjelzővel is bárhol meg lehet állni, ugye ismerősek ezek az új önkényes KRESZ szabályok?

A megoldás egyszerűbb lenne, mint gondolnánk: a közlekedési rendőrök jelentős része korrupt [Természetesen nem vettem videóra egyet sem, ahogy éppen korrumpálódik de legyen annyi elég, hogy tapasztalatból beszélek, már az sem mindegy ki milyen autóval szabálytalankodik, láttam már olyat, hogy a nagyfeketeautó (Bömös, Merdzsó, Ódi stb.) és tulajdonosa a rendőr előtt kényelmesen elhajtott 100-al lakott területen, a mögötte sebességérzetét vesztett Suzukist pedig leintette mert 58-al közlekedett...], ezért ennek kiszűrésére kell a számítógépes hálózatot aktiválni, teljesen automatizálni és a várost folyamatosan, egyre több helyen bekamerázni, automata traffipaxokkal felszerelni, hálózatba kötni és automatikusan küldözgetni a büntetést, regisztrálni a büntetőpontokat, sőt! ha valakinek túl sok gyűlik össze, akkor a rendőrök felkereshetik a lakhelyén a jogosítványának bevonása ügyében, nem kell megvárni, amíg fennakad egy ellenőrzésen, mert aki annyi pontot összeszedett, az többet is összeszed, hogyha hagyjuk az úton közlekedni.

Sokba kerül? Persze, hogy sokba, de a ma már könnyen kiszabható akár többszázezres büntetések mellett bizony hamar megtérül a rendszer ára, sőt komoly bevételi forrássá nőhet a rendőrség kezében, miközben az autósok is óvatosabban hajtanak, ha tudják, hogy egy sereg traffipax "vadászik" rájuk. E rendszert fel kellene használni a gyalogosok védelmére is, a zebrán átengedni ugyanis nem lehetőség, hanem kötelesség, ezért a forgalmi vizsgán buktatnak!

Vizsga: a pár másodperces orvosi vizsgálat, a laza Kresz tanfolyam, valamint a további hosszabbításokkor csak pecsételés nem segíti elő, hogy felelős vezetők kerüljenek kiképzésre. Ehhez kellene, hogy maximum 2-3 évente legalább egy könnyített PÁV vizsgán és Kresz teszten kelljen átesnie annak, aki továbbra is vezetni szeretne. Ez már csak a folyamatosan változó KRESz szabályok okán is frissen tartaná a tudásbázist, persze ehhez főként a változásokra kellene rákérdezni. A közlekedés veszélyes üzem, muszáj az autósnak a szabályokkal tisztában lennie.

Vezetési gyakorlat: a gyakorlatok közé venném a téli és vizes úton való vezetést (valamint elrettentésül ugyanez a mutatvány nyári gumival), mivel erre a vezetők egy jelentős része nincs felkészülve, viszont bármikor találkozhat vele. Én ezért úgy rendezném a képzéseket, hogy csak az őszi-téli hónapokban lehessen új forgalmi vizsgát tenni, a meghosszabbításhoz szükséges vizsgák, ellenőrzések pedig a tavaszi-nyári hónapokban legyenek (ekkor ugyanis sokszor a szabadságolások miatt a sofőrök is több időt tudnak egy ilyen vizsgára szánni). Ezzel nem mondom, hogy meg lenne váltva a közlekedés, de hogy a vezetők némileg felkészültebben és frissebb tudással ülnének volán mögé az biztos és talán segítene a balesetek elkerülésében is.

Ehhez természetesen Budapest jelentené a legnagyobb hatásfokú intézkedési területet, hiszen Budapesten és agglomerációjában (tehát aki minden nap Budapesthez kötődik) az új becslések szerint 4.5 millióan lakunk, ami majdnem a Magyarországi lakosság fele, így igenis a legnagyobb hatást itt kell a közlekedőkre gyakorolni.

Kerékpárok és egyéb lassú közlekedési módok

Itt népszerűtlen döntéseket kell meghozni, de megéri. Először is a kerékpárok után is szednék adót, ha már külön kerékpárutak épülnek. A kerékpárutakat átalakítanám valóban 40 km/h sebességre alkalmassá (mert azt ne mesélje el senki, hogy a hajtűkanyarba helyezett beton virágtartó mellett 40-el lehet tekerni vagy a képen ennek megfelelő kerékpárutat látunk...), sőt új kerékpárúthálózat építésébe fognék, lévén a bringások is így már befizetnek, lenne miből (de ez ne abból álljon, mint nálunk, hogy kisforgalmú utcában kitették a villanyoszlopra, hogy Európai kerékpárút, mert ez nyílt gagyizmus), hanem rendes kerékpárút hálózatot építeni a nagyobb városok és az elővárosaik között (így pl. lehet, hogy kevesebb lenne a baleset, mert ha még a szürkületben nem is működik a lámpa, nem kell az úton császkálni). Az adóból pedig a kerékpárosok új kerékpárutakat kapnának, és minden kerékpár egy központi adatbázisba kerülne, így a tolvajlást is nagymértékbe vissza lehetne szorítani, valamint nem történne meg, hogy lopott kerékpárokkal kereskednének nagykereskedelmi szinten. Itt a regisztráció után bejelentési kötelezettség lenne eladással, lopással balesettel kapcsolatban. Ezzel együtt a kerékpárosok ellenőrizhetővé válnak, vagyis ha a KRESz ellen vétenek, és ebből baleset adódik, akkor büntethetővé/bírságolhatóvá válnak, így a közveszélyes kerékpározás is visszaszoríthatóbbá válna (aki közlekedik automatikusan elfogadja a Kreszt, még akkor is, ha nem ismeri azt!!). Természetesen Budapesten lehetne itt is jelentőset alkotni, hiszen itt nem csak a belvárosi, de az elővárosi ingaforgalomban és a közeli túrák során is helye lenne a kerékpárnak (Budai hegyek, Gerecse, Pilis, Dunakanyar, Dél-Pest megye erdősebb síkvidékei és horgászhelyei, Gödöllői dombság, lehetne sorolni), egy 25-30 km sugarú körben a kerékpár valós alternatíva!(ez kb. 1-1.5 órányi kerékpározást jelent egy irányba)

Ami érdekesség, hogy a kerékpárosokra leselkedő veszélyek között az autósok/kamionosok után a gyalogosok vannak, mivel ők általában nagyon tágan értelmezik a Kreszt, a kerékpárutakon odafigyelés nélkül közlekednek, sajnos elég súlyos balesetek származnak egy-egy ilyen balesetből. A kerékpárosoknak ezért feltétlenül fontos előírás lenne a csengő felszerelése, valamint a gyalogosok figyelmét felhívó táblák elhelyezése, a kritikus kerékpárutakon (jellemzően a belvárosban) pedig rendőrök jelenléte, akik biztosítják, hogy a gyalogosok a járdát használják, valamint így kontrollálják a kerékpárosokat is.

Nagyon fontos, hogy a kerékpárosokra vonatkozó intézkedések vonatkoznának a segédmotorosokra is! (mivel közel azonos sebességtartományban képesek közlekedni) Ha már segédmotor: a mopedautókat vissza kellene helyezni eredeti szabályozásukba, mivel ezek nem tekinthetőek teljes értékű autónak, valamint alternatívát tudnak nyújtani a nyugdíjasoknak (mellesleg ha ez is adózik kétszeresen, mert éves adók mellett az üzemanyagon is adó van, akkor az állam nem ingyen kell, hogy gondoskodjon a nyugdíjasok közlekedéséről). Az állam felelőssége lenne, hogy ezek között is az elektromos változatokat kedvezményezze, népszerűsítse.

A nagyvárosi közlekedés részvevőivel foglalkozó részt én itt lezárom, a következő részben az infrastruktúráról és az esetleges jogi szabályozásokról ejtek néhány szót: Vagyis, hogyan csökkentsük a dugókat Budapesten úgy, hogy közben mi járjunk jól? Elkerülhetők a dugók? Lehet zöldebb Budapest?

Készüljetek, mert néhány pontban merész kijelentések fognak történni, de ki tudja, lehet, hogy valaki döntéshozó talán ennek hatására gondolkodik el azon mit is kellene csinálni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.